Öltönyvásárláskor az anyag választás mellett nagyon fontos, hogy az öltöny mindenhol a lehető legjobban passzoljon hozzánk méretben is.

 

Az öltönyvásárlás a megfelelő szövet kiválasztásával kezdődik. Egy szövetkatalógusból kiválaszthatjuk a számunkra tetsző, és az alkalomhoz illő anyagot.

 

 

A vasalt nadrág divatja VII. Edward angol királynak köszönheti létét. Azelőtt, mint ismeretes, a férfiak nadrágjukat él nélkül, kürtőszerűen viselték. Amikor VII. Edward még walesi herceg korában egy szép napon futtatásra indult, egyszer csak észrevett egy éktelen foltot, mely gyönyörű, világos nadrágján terpeszkedett. A folt eltávolíthatatlannak látszott, viszont hazatérésre már nem volt idő, a futtatást nem akarta elmulasztani. Bement az első készruha-kereskedésbe, ahol nadrágot váltott, és abban indult tovább.

Ez a furcsa öltözékkiegészítő díszítés bizony magyar találmány, s vagy jó 300 esztendős múltja van.

Richelieu bíboros 1635-ben 2000 magyar lovaskatonából megalkotta a könnyű francia lovasságot, s az új fegyvernemnek a Cavalerie Hongroise elnevezést adta. Ekkor ismerkedtek meg a franciák a magyar huszárság díszruhájával és ennek ősi elemével: a nyakravalóval. Csakhogy az utóbbit nem a magyarokról, hanem a horvátokról nevezték el. Tehát franciául "horvát" azt jelenti, croate.

 

 

 

Mi nem, csak az áraink!

Nézze meg megújult weboldalunkon, milyen őrült akciókkal  készültünk a mai napra!

Tovább >>

Az emberiség a 16. század végéig csak a lapos talpú cipőt ismerte. A 17. században azután feltűnik a magas cipőtalp is. Itáliában zoccoli néven terjedt el. Velencében állítólag 12-15 hüvelyknyi magasságot is elért! Ennek a rohamos növekedésnek alapos oka volt.

Még a 16. század derekán is az utcára ürítettek minden szennyvizet, piszkot. Külön gyalogjárók nem lévén, az emberek néha térdig gázoltak a szemétben. Egyes markos ifjú legények ekkoriban úgy keresték a kenyerüket, hogy az elegáns dámákat a hátukon fuvarozták keresztül az utcák sártengerén.

A 19. század második harmadáig a női ruhák elejének szabása teljesen részarányos, és rendszerint hátul kapcsolódik. Tehát ekkor még egyáltalán nem beszélhetünk gombolásról. A 19. század második felében az emancipáció kezdetével egy időben a női viselet férfias vonásokat ölt. 1836-ban egy pesti divatlap lovaglóruhás hölgyet mutat be, mellette posztókaputos gavallérját. Ruhájuk majdnem egyforma szabású, s mindkettőjük ruhája balról jobbra gombolódik!